Alap szanszkrit szavak a buddhista filozófiában és jelentésük

A Buddha tanításai mentén a lét három összetevője az aniccsa-anattá-dukkha hármas, azaz a mulandóság, az éntelenség és a szenvedés. Ezeket nézzük meg és a sukkha, vagyis öröm állapotát. A Buddha tanításai arról szólnak, hogy hogyan szabadulhatunk ki a szenvedés köréből, azaz a duḥkha állapotából és érhetjük el vagy időzhetünk a sukkha, vagyis öröm állapotában.

Szanszkrit szavakkal találkozhatunk, ha elkezdünk bármiféle ind filozófia, a buddhista írások és a hinduizmus nyomán érdeklődni.

Aki a jógával elkezd foglalkozni az biztosan találkozni fog az OHM-al (az őseredeti hang), az óra végén a felajánlás, lezárás mantrákkal és az lépten-nyomon egyéb szanszkrit szavakkal. Ezek a szanszkrit szavak, kifejezések általában nem fordíthatóak ma ismert nyelvvel egy szóra, hanem egy sokkal mélyebb kifejezés, filozófia húzódik egyes szanszkrit szavak mögött. Megértésük így alaposabb értelmezést igényel.

Maga a szanszkrit szó jelentése: „összerakott, megszerkesztett”, azaz nem emberek által jött létre, mint a természetes nyelvek, hanem az embernél magasabb tudatszintű, égi lények hozták létre. A legősibb indiai bölcseletek, írásoknak, a Védáknak is ez a nyelvezete és megannyi buddhista írásnak is.

A lét három ismérve, azaz a buddhista filozófia szerint a három jelenség, ami a létezéshez tapad, az a szenvedés, azaz a duḥkha jelenléte, az anattā azaz az éntelenség és az anitja vagyis a múlandóság.

Duhkha

A Buddha esszenciális tanításában, a Négy Nemes Igazságban a duḥkha léte reprezentálja az első nemes igazságot. A szenvedés köre vagy a szenvedés nemes igazsága. Az élet elválaszthatatlan valamitől, amit duḥkhának nevez. Ezt a szanszkrit szót gyakran szenvedésnek fordítják, de többről van szó. Valami elemibbet, mélyről jövőt jelent, mint a fájdalom és a szerencsétlenség. Egy alapvető kielégítetlenségre utal, amely mindannyiunk életén keresztülhúzódik a megvilágosodottak kivételével.

Ez a kielégítetlenség olykor bánat, fájdalom, elkeseredettség vagy csalódottság formájában a felszínre tör, többnyire azonban csak a tudatosságunk határán lebeg, mint homályos és meghatározhatatlan érzés, hogy a dolgok sohasem igazán tökéletesek, soha nem felelnek meg teljesen az elvárásainknak. Buddha szerint a duḥkha jelenléte az egyetlen igazi szellemi, tudati probléma.

A Buddha tanításában útmutatót, módszert ad arra, hogyan szabadulhatunk ki a szenvedés köréből, azaz a duḥkha állapotából és érhetjük el vagy időzhetünk a sukkha, vagyis öröm állapotában. A Négy Nemes Igazság a Buddha tanítása, amely a tudat elcsendesítését, a békés, meditatív tudatot tűzi ki célul.

Anattā vagyis éntelenség

Önlét hiánya vagy magnélküliség. Ezt a kifejezést főleg arra használta a Buddha, hogy minden az érzékszerveink tapasztalása, hallás, szaglás, tapintás, gondolkodás és az ezekhez való ragaszkodástól van a szenvedésünk.

A dolgoknak nincsen közepe, magja. Nem stabil, nincsen állandó jellegű magja, lényege. Például egy gondolatot, ha megnézünk: Hol a magja? Mi a közepe és mi marad belőle? Egy gondolatnak vagy egy külső hangnak is mi a magja? Mi az, ami marad belőle? Semmi. Ugyanígy az egónk és a személyiségünk sem állandó, hanem egy illúzió. Annak, amit magunknak érzékelünk, az a gondolatok, képzeletek, érzékelések, test érzetek és érzelmek állandóan áramló, hömpölygő halmaza. Ezek a jelenségek állandóan áramlanak a tudatunk terében és ezeket tulajdonítjuk az énünknek.

Ha meditációban tudatosan megfigyeljük ezeket a jelenségeket, rálátunk, hogy nem léteznek. Üresség a magjuk. Csak a függő keletkezés miatt tűnnek olyan valóságosnak. (Például amikor álmodunk is az álom tűnik nagyon valóságosnak, aztán felébredünk és rájövünk, hogy álmodtunk).

Az énünk, az egónk képek, gondolatok, érzések kondicionált, azaz “összetanult” egyvelege.

Például látjuk, hogy esik a hó, akkor eszünkbe jut, hogy téli kabátot vegyünk fel, ha kimegyünk az utcára. Megtanultuk mi az a hideg és azt is hozzátanultuk hogyan “kell reagálni rá”. Ez az egész gondolat sorozat teljesen automatikusan működik, amikor olyan feltételek jelennek meg, olyan ingerek, amikre már ezt tanultuk reakciónak.

Minden cselekvésünk feltételektől, körülményektől függ, milyen kedvünk van, milyen állapotban, szobában, testhelyzetben vagyunk. Úgy érzékeljük, hogy ez egy stabil rendszer, pedig egy illúzió.

Ha a dolgokat úgy látjuk ahogy, az üresség természetében, ha egy gondolat csak egy gondolat marad, nem az Én gondolatom, ha egy íz íz marad, máris a dolgokhoz való ragaszkodás, az Énhez való ragaszkodás enyhül.

Ahogy Buddha mondta: „Ami mulandó, változásoknak alá vetett, szenvedésteli és természeténél fogva ilyen, azt nem lehet úgy tekinteni, hogy ‘én’, ‘enyém’ vagy ‘én magam’. Bármit tekintünk is én-ként, szenvedést fog okozni.“ (SN 22.59). Az >én< örök boldogsága lehetetlen.

Anitja vagy anicca

Az anitja jelentése és filozófiája is mélyreható. A mulandóságot, a keletkezett dolgok véges, mulandó természetét jelenti. Azaz ami elkezdődött annak vége lesz. Ami megszületett az meg is hal. A földi létezésnek ez az egyik alapvető természeti törvénye. Meg kell értenünk, hogy minden jelenség így működik, legyen szó a testünkről, az otthonunkról, a szeretteinkről, ruháinkról. Mind-mind megöregszenek, felbomlanak és meghalnak. S ez nem csak a fizikai síkra értendő. A gondolataink, az érzelmeink, a tudatállapotaink is mind mulandóak. Ha megvizsgáljuk egy-egy gondolat képet, az felbukkan és pár másodperc múlva tova tűnik. Az érzések néha pár másodpercig, talán órákig maradnak, aztán elmúlnak, átalakulnak.

A spirituális élmények, látomások, energiák érzékelése is egy fajta tapasztalat, ami felkel és elmúlik. Nem ismerünk olyan látomást, ami kitartott képként ott marad az embernél mondjuk 20 évig, minden nap, minden órájában. Azaz a létezés minden síkján minden jelenség mulandó, állandótlan és változó. Ezt jelenti az anitja vagy aniccsa (páliul).

A megjelent formák, jelenségek közös, végső jellemzői az aniccsa-anattá-dukkha hármas, azaz a mulandóság, az éntelenség és a szenvedés.

Sukkha

A sukkhát fordíthatjuk boldog, jó, örömteli, elbűvölő, könnyű, kellemes, lágy, szelíd, és erényes állapotnak. Szó szerinti jelentése: ’jó hely’ a szótő su jelentése jó és a kha jelentése hely. A kifejezés az eredeti magyarázat szerint egy olyan utazást jelent, amikor is egy jól kiegyensúlyozott kerekű szekéren utazunk, ezáltal az utunk sima, zökkenőmentes lesz, ebből is érezhetővé válik, hogy ez egy mozgással teli állapot. Lendület és mozgás, áramlás uralja. Magában foglalja a tenni-akarás nélküli cselekvést, a megerőltetés nélküli törekvés állapotait.

A szanszkrit szavak mélysége

Mit láthatjuk egyes szanszkrit szavak jelentése nem lehet egyetlen szóval leírni. Az ind (Védák, Upanisádok) és a buddhista filozófia szerves részét képzik. Talán ezen vonalon indulva a létezés egy mélyebb megértésben, könnyebb rálátásra tehetünk szert.

Ez a mélyebb rálátás segíthet a jóga gyakorlásunkban is, amit Budapest legjobb jógastúdiói közül választhatunk.

Gazda Viktória